A repülésfóbia a modern ember egyre gyakoribb pszichológiai betegsége

Egyre többen vannak, akik nem mernek repülőre ülni, mert félnek attól, hogy lezuhan a gép. Akár a több napos autó- vagy buszutazást is bevállalják a néhány órás repülőút helyett annak érdekében, hogy ne kelljen felszállni a levegőbe. Még nagyobb a probléma, ha mondjuk Kínába kell utazni, ahová 9 napig tart a vonatút.

A repüléstől való félelem (tudományos nevén pteromerhanophobia, aerophobia, aviatophobia, vagy aviophobia) intenzitása az enyhe szorongástól a félelmen és a fóbián keresztül a kontrollvesztett pánikállapotig (úgynevezett flying rage) terjedhet. Akit ez a betegség érint, nem tud megszabadulni a repülés biztonságával kapcsolatos gondolatokról. A tünetek izzadás, émelygés, gyengeségérzés, szapora légzés, hányinger vagy hányás, illetve a pánikállapot tünetcsoportja. A tünetek már a váróteremben vagy az utazás előkészületeinél jelentkezhetnek.


Mennyire gyakori a repülésfóbia?

A legtöbbet idézett statisztika szerint a repülésfóbia prevalenciája magas: az utasok mintegy 80%-a szorong a beszállás vagy a repülőút során, 20% hajlandó repülni, de közben jelentős mértékű szorongást él át és a lakosság 10%-a szenved patológiás repülésfóbiában. Érdekes lehet tudni, hogy mindenki érintett lehet a témában, mert a repülésfóbia kiváltódhat olyanoknál is, akik előzőleg utaztak már repülőgépen félelem nélkül – ha filmélmény, baleset átélése vagy látványa kezdi el a lappangó félelmeket táplálni.


Mi okozza a repülésfóbiát?

A repülésfóbia okai összetettek. A kutatások szerint a legerősebb a kontrollhiány miatti félelem (23,5%): mivel nincs befolyása az egyénnek az eseményekre, kiszolgáltatottságot él meg, s ettől retteg. Hiába ismeri a személy azokat a statisztikákat, amelyek szerint sokkal biztonságosabb például autót vezetni, mint repülni, mégis amikor autót vezet a személy, akkor úgy érzi a kormány az ő kezében van és uralja a helyzetet. A többi ok, gyakorisági sorrendben: halálos kimenetelű balesettől való félelem (21,3%), klausztrofóbia (zárt utastér, 20,2%) és akrofóbia (magasságtól való félelem, 20%), agorafóbia (4,9%), pszichés kontrollvesztéstől, pánikrohamtól való félelem (6,0%), szociális fóbia (2,2%), vízbeeséstől, víz feletti repüléstől való félelem (1,6%), hányástól való félelem, éjszakai repüléstől vagy terrortámadástól való félelem.

Irreális szorongást idézhetnek elő a negatív gondolatok, mint a motor leállásától való rettegés, a repülőgépszerencsétlenségekről szóló hírek, más utasok félelmének észlelése, vagy az utazás eleji felkészítés az esetleges vészhelyzetekre. Érdekes az is, hogy az utasok rosszullétét, hányingerét az utastér tulajdonságai is fokozhatják, mint például a nyomás, az oxigéntelítettség, a páratartalom alacsony értéke, a meleg, a mozgás, a vibráció, a levegő minősége, a személyes tér beszűkülése.


Kezelési módszerek

A repülésfóbia kezelési módszerei a pszichoedukáció, azaz ismeretek átadása, a kognitív viselkedésterápia, a relaxációs és légzéskontroll módszerek tanítása a pánikállapot megelőzésére és kezelésére, és a félelem fokozatos leépítését célzó, más módszerek.

A pszichoedukáció lényege a kliens megtanítása saját állapotának pontos észlelésére és értelmezésére. Ha megérti a szorongás létrejöttének folyamatát és el tudja különíteni a szorongást, a félelmet és a fóbiát, akkor sokkal könyebben fogja kezelni és kontrollálni a repülés során megjelenő diszkomfortérzéseit.

A kognitív viselkedésterápia segítségével a kliens megtanulja, hogy képes legyen megkérdőjelezni szorongásos gondolatait (pl. "le fog zuhanni a repülő és nagyon félek") és helyette más lehetséges, a valóságnak jobban megfelelő magyarázatokat keressen az adott problémára ("ezek normális zajok és én nyugodt maradok"). A terápia során olyan megküzdési stratégiák elsajátítása a cél, amelyeket a kliens hosszú távon is alkalmazhat.

Relaxáció és légzéskontroll: A relaxált, nyugalmi állapot fiziológiailag összeegyeztethetetlen a félelemmel és a szorongással. Ha a kliens megtanulja a relaxáció valamelyik gyors módszerét (pl. a progresszív relaxációt), akkor ezzel képes lesz a félelem vegetatív, zsigeri mintázatának semlegesítésére és a nyugodt, kontrollált állapot elérésére. A félelem fokozatos leépítését célzó, más módszerek lényege a kliens fokozatos hozzászoktatása a szorongáskeltő ingerekhez, amelynek a végeredménye a félelmet kiváltó helyzet valós átélése lesz. A terapeuta összegyűjti a kliens számára szorongást keltő ingereket és listát készít belőlük. A lista nemcsak ingereket, hanem fokozatos nehezedő helyzeteket is tartalmaz. A kliens először relaxált, magabiztos állapotot hoz létre, amelyben a legkönnyebb helyzettel konfrontálódik. A siker pozitív megerősítést hoz létre, ami már képessé teszi a klienst a következő, majd az ezt követő stb. helyzetek átélésére. A folyamat befejezése a valós helyzettel történő, sikeres konfrontáció.

Forrás: Life.hu, dr. Süli Ágota


 
dr. Süli Ágota
pszichoterapeuta
 

"Gyerekkoromban apám orvosi táskáját vittem, ha megengedte, hogy vele menjek a betegeihez. Akkor még berepülő pilóta akartam lenni, vagy orvos. Orvos lettem, pszichiáter, pszichoterapeuta. Életem során sokat utaztam messzi tájakra, rengeteget repültem, mindig nagy élmény számomra a levegőben töltött idő. Szeretném, ha mások is ilyen jó érzéssel landolnának egy-egy repülőút után."